Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

A nyúl mint tolmács

A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni.

A mese kezdetén, tehát most, egyidőben a nem túl lényeges Úritök mesteri vigyorgásával, a Kecske azt mondta:

– Mek-mek.

Nos, ha tudnék kecskéül, ezen nyomban mondanám is, mit jelentett ez a mek-mek. A bökkenő az, hogy nem tudok kecskéül. Így hát jelenthette azt is, hogy: „Hej, de jó ez a friss réti csenkesz”, de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak réti csenkesz! Unom.” Ez azonban most már sohasem derül ki, már csak azért se, mert az erdőből kilépett a Ló, megállt a tisztás szélén, és jó hangosan azt mondta:

– Nyihaha.

A Kecske fölkapta a fejét, egy darabig bámult a Lóra, mint borjú az új kapura. Aztán olyan nemtudomformán széttárta a két első lábát, jelezvén, hogy ebből a nyihahából egy kukkot sem ért.

– Mek-mek – majd kis gondolkozás után még hozzátette –, mek.

A Ló megrántotta a vállát, egyúttal a fejét is rázta, s azt mondta:

– Nyihaha.

Ami jelenthette azt is, hogy „nem értem”, de esetleg azt is, hogy „jó napot”. Nem tudom. Sajnos, nem tudok lóul. Nagyobb baj, hogy a Kecske sem tudott. Közelebb léptek egymáshoz.

– Nyihaha, nyihaha – magyarázta a Ló.

– Mek-mek – próbálkozott a Kecske. Jó lassan, tagoltan mondta, hátha így megérti a Ló.

De nem értette.

A Kecske búsan vakarta a feje búbját, a Ló meg minden erejét összeszedve gondolkozott. Ettől még a szokásosnál is jobban kétfelé állt a füle. Aztán felderült a képe. Rájött, hogy tud egy kicsit szamárul.

– I-ó, i-ó – mondta. A kiejtése nem volt ugyan tökéletes, de aki tud szamárul, azért megértheti.

A Kecske azonban szamárul sem tudott. De ha már a Ló idegen nyelven beszélt, ő sem akart szégyenben maradni, megszólalt birkául, azaz ahogy az előkelőbbek mondják: juhul.

– Beee – mondta.

A Ló rázta a fejét. Nem tudott birkául. Már-már úgy tűnt, sohasem vergődnek zöldágra. Ekkor az Úritök észrevette a Nyulat, és kiáltozni kezdett neki. Úritökül. Erre az időre még a vigyorgást is abbahagyta.

A Nyúl, tekintve, hogy a legműveltebb állatok közé tartozott az erdőben (lám, úritökül is tudott), azon nyomban megértette, miről van szó, és méltóságteljes léptekkel közelebb jött. Legszívesebben futott volna, de hát ilyen nagy tudású állathoz, ugye, nem illik az ugrifüles futkározás.

– Na, csak mondjátok – mondta –, szerencsére én minden nyelven beszélek.

Ebbe a mondatba kicsit belepirult, mert az az igazság, hogy őzül éppen hogy csak makogott valamit, és sárgarigóul meg pacsirtául nem tudott egy kukkot sem.

De azért rendes kis állat volt, legalább elpirult, ha hazudott.

A Ló meg a Kecske nagyon megörült neki.

– Nyihaha – mondta a Ló.

– Mik-mek? Mik-mek? – kérdezte izgatottan a Nyulat a Kecske.

– Azt mondja, hogy mek-mek – tolmácsolta a Nyúl.

A Kecske arca földerült, és boldogan mondta:

– Mek-mek, mek-mek.

– Nyiha? Nyiha? – kérdezte most a Ló. A Nyúl fordított.

– Azt mondja a Kecske, hogy nyihaha – világosította fel a Lovat.

A Ló meg a Kecske összenevettek, és barátságosan lapogatták egymás lapockáját. Ezt a Kecske unta meg előbb. Karon fogta a Lovat, odaballagtak az Úritökhöz, és megették.

„Vajon jól fordítottam?” – tűnődött a Nyúl, és a homlokát ráncolta.




Imádság Nagyböjtre

„Urunk, Jézus Krisztus, 
föltámadásod ünnepéig
 a nagyböjti időszakban élünk.


Arra szólít minket ez az idő,
 hogy megtérjünk és megújuljunk keresztény életünkben,
hogy többet imádkozzunk, 
és odaadóbban gyakoroljuk
 a testvéri szeretet 
nagyszerű tetteit.


Ezért kérünk Téged:
 Segíts minket, 
hogy minden, amit teszünk,
 Veled kezdődjék el
 és Veled végződjék


Erősíts minket jó szándékunkban,
 hogy a nagyböjti gyakorlatok által 
mindennap 
egyre jobbak legyünk. Amen. 

”



Theodor Burzer nyomán




nagyhét: a →nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai: nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a →húsvéti szent háromnap. - 1. Nevei: a 4. sz: Hebdomasz megalé (gör.), Septimana maior (lat.): 'Nagy hét'; Hebdomasz hagia, Septimana Sancta: 'szent hét'; Hebdomasz apraktosz, Hebdomada muta: 'csendes hét' (a hivatalos munka szünetelt). - 2. Tört. A 3-4. sz: nagyhétfőtől kezdve böjtöltek. Hétfő, kedd, szerda sokáig →aliturgikus nap volt. Szt Hilarius p. (ur. 461-468) hétfőre és keddre engedélyezte a szentmisét. II. Valentinianus cs. (ur. 375-392) a közhivatalokban ~re munkaszünetet rendelt el, a rabszolgákat is mentesítette a munkától. A ~i munkaszünet bizonyos formában a kk-on végig érvényesült. VIII. Orbán p. (ur. 1623-44) 1642: a ~ napjait hétköznappá nyilvánította. -

3. Mo-on. A nép ajkán sanyarúhét, videshét (vizeshét). A természet tavaszi újjászületése az embert is analógiás jellegű megújulásra, cselekvésre és tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tavaszi lusztrációs szokások az egészség és jólét biztosítására, a betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányultak. A falusi nép még a 20. sz. közepén is egész portáját megtisztította, kihordta az istállót, kijavította a melléképületeket, söpört, tapasztott, meszelt, egészen megfiatalodott a hajléka. A legkisebb dolognak is ragyognia kellett a tisztaságtól. A szerszámokat is rendbehozták, olykor kifényesítették. Algyő sajátos régi hagyománya, hogy ~ elején a gazda az udvaron összegyűjtötte, rendbe tette minden munkaeszközét és imádkozott fölöttük. - Mikor a ház és környezete rendbe jött, a hozzátartozók sírját és a temetőt frissítették föl, árkait megtisztították; azok sírját is rendbe hozták, akiknek már nem volt családbeli gondozójuk. Több helyen (Magyarpolány) felkoszorúzták a sírokat, mint halottak napján, v. barkacsokrot raktak rá. - Az ált. rendteremtésben rejtetten benne volt az ember uralma a rábízottak fölött. Az „annyit birtokolj, amennyit a rendben meg tudsz tartani” ősi szabályát követve valamilyen módon mindent megmozgattak, azaz elválasztották attól, ami rendeltetése szerint nem tartozott hozzá (por, piszok, rovarok, moly stb.; →tisztaság). - Az évi gyónásra, szentáldozásra igen komolyan készültek. Maga a családfő v. az édesanya szigorúan gondoskodott arról, hogy minden arravaló gyermek, de a szolgáló és béres is elvégezze. A húsvét táján végzendő gyónást a 20. sz elején is a gyónócédula (schedula confessionis) igazolta, melyet a gyónó a paptól kapott. A gyónócédulát régi családi imádságoskönyvekben őrizték, kézírással szerepelt rajta a helység és az évszám. Egyes helyeken a vízkereszti házszentelés alkalmával az asztalra készítették, a plnos jelenlétében a sekrestyés cérnára fűzve összegyűjtötte. - A húsvéti gyónást Tamásiban (Tolna m.) jámbor öregasszonyok nagypéntek délután, a Megváltó halálának órájában a Kálvária keresztje előtt térdelve végezték: magának Jézusnak gyóntak meg. - A ~ 3 utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra az új tűzről. -

Csíkszentdomokoson nagyhéten Miatyánk-sorozatot imádkoznak, melyet virágvasárnapján negyven Miatyánkkal kezdenek. Nagyhétfőn 30 Miatyánkot mondanak, hogy eszükbe jusson Jézusnak 30 ezüstpénzért történt elárulása. Nagykedden az Úr Jézus földi életének 33 évére emlékezve 33 Miatyánkot végeznek. Nagyszerdán 15 Miatyánkkal enyhítik a töviskorona okozta fájdalmait. Nagycsütörtökön 12 Miatyánkkal emlékeznek a 12 tanítvány "hűtlenségére". Nagypénteken 3 olvasót imádkoznak: a fájdalmast letérdelve, az örvendetest járva, a dicsőségest ülve. Nagyszombaton 40 Miatyánkot mondanak annak emlékére, hogy Jézus 40 óráig maradt a koporsóban. Húsvét napján 40 Miatyánkkal emlékeznek arra, hogy az Úr Jézus feltámadása után 40 napig még tanítványaival maradt. **

 

húsvéti szent háromnap (lat. Sacrum Triduum Paschale): az egész →liturgikus év csúcspontja, eredetileg Jézus Krisztus föltámadását, →húsvétvasárnapot megelőző három nap: →nagycsütörtök, →nagypéntek, →nagyszombat. - Később estétől estéig számolva a napokat, „az Úr szenvedésének és föltámadásának ~ja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője húsvétvasárnap esti dicsérete” (vecsernyéje). - A ~ húsvét egyetlen eseményének hármas napja; nem előkészület a húsvétra, hanem maga a húsvéti ünneplés. Tárgya: a) nagycsütörtök estétől nagypéntek délutánig az Úr szent vacsorájának emlékezete és szenvedésének kezdete; b) nagypéntek estétől nagyszombat estéig Jézus kínszenvedése és halála; c) nagyszombat estéjétől húsvétvasárnap estig Urunk föltámadása. Ez az ünneplés tetőfoka, mely →húsvét vigíliájával kezdődik és magában foglalja húsvétvasárnapnak mint az „ünnepek ünnepének” liturgiáját is. V.A.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon




A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, és újra megfogom, és akkor valami más.
József Attila

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.

1998-ban a költészet napját tizennégy magyar költő (Bella István, Beney Zsuzsa, Borbély Szilárd, Ferencz Győző, Géher István, Kalász Márton, Kántor Péter, Kodolányi Gyula, Lászlóffy Aladár, Parti Nagy Lajos, Takács Zsuzsa, Tőzsér Árpád, Varró Dániel, Balla Zsófia) úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút Weöres Sándor Hála-áldozat című szonettjének két-két megadott sorából (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll).

Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban.




Kossuth Lajos: Vidini levél

 

„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által… Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom.

Görgey felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.

Görgeyt rég vádolák némelyek, hogy ambiciózus, s diktatúrára vágyik. Én, ki a nagyravágyást nem ismerem, s nem tudom megfogni, miként lehet mást szeretni, mint a hazát s a szabadságot, hónapok előtt már s azóta ismételve megszólítottam, hogy ha hatalomra vágyik, legyen irántam őszinte, mondja meg, s én magam csinálok pártot számára – pedig a párt, melyet én csinálok, nagy lesz – az egész haza, csak ígérje meg, hogy a hazának és szabadságnak híve leszen – átadom neki a hatalom koszorúját, mely nekem (kinek egyedül ambíciója, mihamarább visszatérni a magányélet homályába, szegényül, egyszerűen, mint mindig valék) nem egyéb, mint töviskoszorú, melynek még dicsősége is fullaszt és nyom. – Ám változtassa, ha kedveznek a körülmények, koronává e koszorút, mert nekem ez sem kell, nem kellend, s nem kellett soha, bár kelleni akaratomtól függött. De ő mindig esküvel erősítette, hogy neki nem kell hatalom, hogy ő is a magányélet után sóvárog, s osztozik érzelmeimben.

És én, szívem után nézve őt, elhallgattatám a vádakat, s erősítém népszerűségét, mert becsültem tehetségeit.

Azonban táborában egy kamarilla támadott, kívüle, mint mondá, de tőle eredve, mint mostan tudom. Az arisztokratizmus s nemzetietlenség mindinkább gyökeret vert a seregben, mely azonban őhozzá személyes vitézségénél fogva oly korlátlan pietással, ragaszkodással viseltetett, hogy őtőle a sereget megfosztani annyit tett volna, mint a győzelem bizalmát venni el a seregtől, s azt győzhetlen hősökből bizalomvesztett gyávákká tenni.

És mert árulónak sohasem hittem, ki ellenségeinkkel cimborálhasson, s mert tábori kamarillájának iránya csak szoldateszkai természetű volt, mely magának a polgári hatalom gúnyolásában tetszeni szokott, tehát tulajdonképpen csak az én állásomat látszott fenyegethetni, ezzel természetesen annál kevésbé gondolék, minthogy tapasztalásból tudám, hogy míg a veszély tart, ennek közössége megóv a pártszakadástól, ha pedig a veszély elmúlik, lelépésemmel én távolítandom el a szakadást, s feltartom az egységet, melynek feltartása volt a kulcs, amellyel oly roppant nagy dolgokat voltam én, egyszerű ember képes előteremteni, s megnyerni keresetlenül nemzetem összes bizalmát, mert tudá, hogy amit nekem ajándékoz, nem nagyravágyásnak, hanem a szabadságnak ajándékozá. (…)

9-én Görgey is megérkezett más két hadtesttel, 10-ére nyomban mind a három hadtestnek Vinga és Temesvár felé előnyomulása elrendeltetett, mire Görgey a diszpozíciókat meg is tevé.

Éjjel megérkezik a szerencsétlen tudósítás, hogy a Dembiński-féle sereg közel Temesvárhoz tökéletesen szétveretett. Bem a csata alatt érkezve vette át a vezényletet, de hiába, hozzájárult, hogy Bem, lovával megbukva, vállcsontját eltöré. A tudósítást Guyon írta, a rettenthetetlen, s még azt is írta, hogy a sereg tökéletesen szét van verve, ő maga Lugosra siet, romjait, ha lehet, összeszedni.

E csatavesztés Görgeyt kell vala, hogy sietségre ösztönözze, ellenkezőleg, midőn látta, hogy nincs sereg többé, melyre ellenében támaszkodhassam, levetette az álarcot, seregit a Maroson visszaparancsolta, s ezen iránta fanatizált sereg élére diktatúrai szerepre veté magát. Ha van annyi erő közelben kezemben, melyet csak látványul is fölállíthatok, serege élén fogom el saját kezemmel, vagy magamat összekoncoltatom – de egyedül valék.

Sőt kevésbé, mint egyedül. Görgey sohasem mert volna áruló lenni, ha az országgyűlés egy frakciója által (azon párt által, melynek élén Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Szunyogh Rudolf állottak, s melyhez az erdélyiek kis kivétellel csaknem mind tartoztak) nem gyámolíttaték. De ezek már Buda bevétele óta konspiráltak vele, Szegeden a sétatér hősei mesterségesen terjesztik az eszmét, hogy csak Görgey mint diktátor menthet meg, az országgyűlés konferenciáiban is szóba hozták azt, s küldöttekkel zsibongták körül táborában, kik unszolák a diktatúrát elvállalni, de kit annyiszor megkínálék a hatalommal, még akkor sem tudott irántam őszinte lenni. (…)

Görgey augusztus 13-án megadta magát az orosznak, s amit mondék, igazolá a tapasztalás, 25 000 ember, 170 ágyú s a háború viselésének Aradra gyűjtött minden készlete roppant veszteség, de ez nem veszté el a hazát. Szavamra, a magyar nép, melyet a hála és szeretet mondhatlan bizalommal köt hozzám, ezereit újra kiállította volna, hanem e példának hatása veszté el a hazát. A vitézlő nép kész volt volna küzdeni, ily magasztos hazaszeretet nincs sehol a világon, de a tisztek csak saját személyüknek s összezsarolt poggyászaiknak megmentésére gondoltak, és sereg adta fel magát sereg után, a legjava (Vécsey) legelőbb Török és Lázár osztályaival, majd meg Bemet is elhagyta serege, tisztjei tudta nélkül, kapituláltak az ellenséggel, s míg én, a milliókat kezelt kormányzó hazám örök szeretetén kívül nem hoztam semmit magammal, s büszke vagyok, hogy egész vagyonom 200 arany, az erdélyi tisztek semmit sem kötöttek ki a kapitulációban, mint bagázsiájok biztosítását!

Vége van a dicsőségnek, egy fényes meteorja volt. Letűnt. Külellenség ellen meg tudtam védeni nemzetemet. Betárulás ellen nem. Talán ha Robespierre lettem volna. De ez lenni nem tudtam, nem akartam, s mondhatlan szerencsétlenségemben is emel a gondolat, hogy kezem vértől mocsoktalan.”

 

 

 

 




KI A SZABADBA!

 

Ki a szabadba, látni a tavaszt,

Meglátni a természet szinpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

 

 

A természetnek pompás szinpadán

A primadonna a kis fülmile;

 Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ővele?

 

Megannyi páholy mindenik bokor,

Amelyben űlnek ifju ibolyák,

Miként figyelmes hölgyek... hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

 

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem...

A kősziklák, e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.

 

Eperjes, 1845. április




Nagyböjt

 

Hamvazó szerda a Nagyböjt kezdete.

A húsvét előtti hathetes előkészületre esik a nagyböjt időszaka. A 40 napos böjt a 7. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. Keresztény értelmezésben az igazi böjt a hit böjtje, az egyházi évben a Hamvazószerdától a Virágvasárnappal kezdődő Nagyhét végéig tart.

A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám (Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában; 40 napig tartott a vízözön; 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot; Jónás próféta 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének, akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek.)

 

Korunk emberének távoli fogalmat jelent a böjt. A böjtnek elődeink nagy jelentőséget tulajdonítottak, életük részét képezték a böjtölési időszakok. A böjttel lelki és fizikai erőnlétüket is mélyítették.

Az Egyház a nagyböjti időszakban a bűnbánatra, Jézus szenvedésére irányítja a hívek figyelmét. A nagyböjt kezdete - a hamvazószerda -, az emberi halandóságra, a nagyhét napjai Isten Fiának halálára emlékeztetnek.

Az Egyház szándéka, hogy a böjti időszakban a hívek gyakrabban imádkozzanak, elmélkedjenek Krisztus szenvedéséről, vegyenek részt keresztutakon, hamvazószerda és nagypéntek

alkalmával pedig szigorú böjtöt tartsanak. Akik nem látják a böjt lényegét, nem is értik: mit segít a hívők lelki életének, ha ezen a két napon szigorú böjtöt tartanak?!

 

Ahogy közeledünk a nagyböjt végéhez, egyre mélyebb gyászba borul az Egyház Krisztus kereszthalálán. sötétbe burkolóznak a templomok, elcsendesednek a harangok és orgonák. De nagyszombat éjszakáján a feltámadás világossága sugárzik ki a templomajtókon, a gyászt felváltja az öröm.

A nagyböjt üzenete: a legsötétebb, legmélyebb, legkilátástalanabb helyzetekben sem veszthetjük el reményünket. Isten akkor is velünk van, és lehet, hogy életünk egy újabb húsvétja felé vezet bennünket.

 

 




A márciusi ifjak nevei és életkoruk a forradalom idején

 

– Ágai Adolf (12 éves);
– Bozzai Pál (19 éves);
– Bulyovszky Gyula (21 éves);
– Degré Alajos (28 éves);
– Emődy Dániel (29 éves);
– Farkas Lujza (Szathmáryné) (30 éves);
– Gaal Ernő (?);
– Hamary Dániel (22 éves);
– Hatala Péter (16 éves);
– Hermann Rosenfeld (?);
– Irányi Dániel (26 éves);
– Irinyi József (26 éves);
– Jókai Mór (23 éves);
– Kléh István (23 éves);
– Koplánszki Károly (18 éves);
– Korányi Frigyes (19 éves);
– Lehotzky Pál (27 éves);
– Nyáry Albert (20 éves);
– Oroszhegyi (Szabó) Józsa (26 éves);
– Pálffy Albert (28 éves);
– Petőfi Sándor (25 éves);
– Sebő Antal (18 éves);
– Sükei Károly (24 éves);
– Szathmáry Pál (?);
– Szegfi Mór (23 éves);
– Szikra Ferenc (?);
– Telepy Károly (19 éves)
– Vajda János (21 éves);
   Vasvári Pál (22 éves);
– Vidats János (22 éves);

  Vasvári Pál

 

„Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység! Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot nyernének. Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad!”
(Vasvári Pál)

 1849. július 13-án, a román felkelőkkel vívott harcban vesztette életét Vasvári Pál, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja, aki ígéretesen induló írói pályafutása dacára az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt véghezvitt tettei nyomán vált híressé. A férfi rövid, ám annál eseménydúsabb életet élt: alig 23 esztendős korában ragadta el őt a halál.

 

Élete

Vasvári Pál nagyapja, Fejér János felszabadított jobbágy volt, 1746-ban született Nyírgelsén. Bacsinszky András munkácsi görögkatolikus püspök szentelte pappá 1774-ben, ezt követően 1781-ig Mándokon, 1795-ig Palágyon, majd 1814-ig szülőfalujában, Nyírgelsén volt parókus. Nyugdíjas éveit lányánál, Sáránál, valamint annak férjénél, Zékány Bazil Lászlónál töltötte. Felesége Kőmíves Rozália volt, több gyermekük született, és közülük hárman folytatták apjuk mesterségét: János, György és Pál. János egyik fia (szintén János – Vasvári Pál unokatestvére) 1829 és 1879 között Nyírcsászári parókusa volt.

Fejér Pál – Vasvári édesapja – 1786. január 25-én született Palágyon, 1814-től 1821-ig Dámócon volt parókus. Ezután 1827-ig adminisztrátor volt Bűdön, mivel a falu kegyura, Dogály János nem engedte parókussá kinevezni, mert mást kívánt a posztra. Felesége Méhey Erzsébet volt, akitől öt gyermeke született: Ágoston, János, Emánuel, Elek és Pál. Közülük Emánuel pap, Elek pedig jogász lett.

Vasvári Pál 1826. július 14-én Tiszabűdön született Fejér Pál néven.

A fiú nem sok időt töltött szülőhelyén, ugyanis a falu kegyurával fennálló vitája miatt az édesapa Hajdúböszörményre, majd Nyírvasváriba költözött a családdal. A fiatalember később e település után vette fel a Vasvári Pál nevet, ám addig, hogy országos hírnévre tegyen szert, hosszú és rögös út vezetett. Vasvári 1837-ben beiratkozott a nagykárolyi piarista gimnáziumba, ahol kezdetben kosztos diákként tanult – vagyis a kollégium helyett egy helybéli asszony viselte gondját –, idővel azonban gróf Károlyi József felfigyelt kiváló eredményeire, és felvette őt házitanítónak gyermekei mellé.

A fiatalember életében rendkívül fontosnak bizonyultak az arisztokrata család szolgálatában töltött évek, ugyanis a Károlyiak anyagi támogatásának köszönhetően juthatott el Pestre, és munkaadója révén nyerhetett bepillantást a reformkor politikai küzdelmeibe. Vasvári a fővárosba kerülve beiratkozott az egyetemre, ahol előbb bölcsészetet, majd jogot tanult – az 1848-as forradalom idején is joghallgató volt –, de legjobban a történelem keltette fel az érdeklődését.

 

A forradalmiság, a nacionalizmus és a polgárosodás eszméi utóbb sajátos módon keveredtek Vasvári munkáiban; Sali Bánk álnéven többször publikált az Életképekben, a Pesti Divatlapban és a Társalkodóban, 1845-ben A szerelmes bajnok című vígeposzával részt vett a Kisfaludy Társaság irodalmi pályázatán, majd két évvel később – Zrínyi Miklós a költő című művével – a 15 aranyos pályadíjat is elnyerte. Ezzel egy időben már belefogott a 40 kötetesre tervezett Történeti névtár előzetes munkálataiba, 1848 februárjában pedig Irányeszmék című esszéje is nyomdába került. Vasvári ígéretes írói pálya előtt állt, tanári állása révén stabil megélhetést biztosíthatott magának, ám az 1848-as forradalmi események közepette sorsa máshogy alakult. Vasvári Pál 1844 óta a politizáló egyetemi ifjúság ismert alakja volt, az Egyetemi Magyar Társulat betiltása után az Irodalmi Körben és az 1847-ben megalapított Ellenzéki Körben is aktív szerepet vállalt, 1847–48 fordulóján pedig Petőfiékkel és a Pilvax kávéházban szerveződő társasággal is kapcsolatba lépett.

 

A páratlan küldetéstudattal rendelkező fiatalember a párizsi és bécsi események után kulcsszerepet játszott az Irinyi József-féle 12 pont véglegesítésében és a március 15-i pesti forradalom megszervezésében. Vasvári e neves napon több helyen – például az egyetemi ifjúság előtt és a Városházánál – is beszéddel lelkesítette a tömeget, helyet kapott a Helytartótanács elé járuló delegációban, majd a Közcsendi Bizottmány tagja lett. A fiatalembernek múlhatatlan érdemei voltak abban, hogy a polgárság a következő napokban megőrizte nyugalmát, és a forradalom vérontás nélkül zajlott le. Vasvári Pál ugyancsak sokat tett azért, hogy a Pestre áttelepülő felelős minisztérium helyzete megszilárduljon.

A pályája csúcsán álló író-politikus ezután a Belügyminisztériumban, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszternél vállalt titkári állást. Vasvári 1848 tavaszán úgy érezte, hasznosabb visszavonulnia a közéleti csatározásoktól, ám amikor a horvát–magyar konfliktus Jellasics támadásával forrpontra jutott, otthagyta nyugodt állását. A lánglelkű férfi az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését, majd Kossuth jóváhagyásával Somogyba indult, hogy a népfelkelőket segítse a horvát határőrök elleni küzdelemben. Vasvári Roth és Jellasics előretörése folytán végül csak Fehérvárig jutott, így részt vehetett a győztes pákozdi csatában, majd önállóan szervezett szabadcsapatával a Bécs felé nyomuló honvédseregek után indult.

A fiatalember egészségét ugyanakkor ez idő alatt felemésztette hatalmas tettvágya, így október közepén hazatért a parndorfi táborból, és az ellentámadásba lendülő császáriak bevonulásáig Pesten tevékenykedett.

Vasvári Pál neve már ekkor szerepelt a halálraítéltek listáján, ezért a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült, nyughatatlan lelke azonban rövid időn belül ismét a harctérre vitte őt. Vasvári ezúttal Nagyvárad és Nagyszalonta környékén fogott toborzásba, majd II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával a Bem hátában fellázadó románok ellen küzdött, miközben vallásos-forradalmi hevületében „keresztes háborút” akart szervezni az intervenciós orosz erők ellen. A fiatalember gyakran küldött tudósításokat a harctéri eseményekről, és 1849 nyarán már hangot adott azon kívánságának, hogy visszatérhessen történészi hivatásához, ám sorsa tragikus fordulatot vett.

1849 júliusában történt, hogy Vasvári Pált és önkénteseit a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték, akik Havasnagyfalu – más néven Marisel – közelében, a Funtinel nevű fennsíkon kelepcét állítottak. A magyarok besétáltak a csapdába, és a július 13-án vívott ütközetben 400 honvéddal együtt a szabadcsapat vezére is életét vesztette. (A 22 éves Vasvári Pált, a felkelt mócok legyilkolták, a gyalui-havasokban lévő Funtyinellén. Azóta is legenda keringi be, hol esett el, hol lett elhantolva a szabadságharc fiatal hőse. Pár évtizeddel halála után már sokan kutatták, feltételezték, sőt meg is jelölték azt a helyet, ahol a tragédia történt /Daday János Nagyvárad).
Vasvári holtteste – egy másik nagy „márciusi ifjú”, Petőfi Sándor földi maradványaihoz hasonlóan – utóbb soha nem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt.   Tarján M. Tamás

 

 

 

Munkái

Ifjabb éveiben Sali Bánk álnév alatt elbeszéléseket írt a szépirodalmi lapokba.

A Kisfaludy Társaság 1845-ben meghirdetett vígeposzpályázatára írta “A szerelmes bajnok” című művét, hexameteres versformában. Forrásnak Károly Róbert egy oklevelét használta fel. A király “lovagi játékban Hunt-Pázmán Mihálynak három fogát kiütötte, miért őt ugyananyi helységgel ajándékozta meg”. (A történetet Arany János is feldolgozta ‘Pázmán lovag’ című vígballadájában.)

 

------------------

 

Vasvári Pál: Irányeszmék

(részletek)

 

„ A nemzet életében különböztessük meg az eszmét a tényektől.

Az eszme megelőzi a cselekvényt minden öntudatos nemzetnél.

Először szülemlik a gondolat, s csak aztán következik a tény.

Az eszmék a nemzet fölött lebegnek, mint a felleg a lég hullámain.

Először felvonulnak a fellegek, és csak azután fog eső esni, mely a földet megtermékenyítse.

De hogy várjon esőt, termékeny évet azon ország, melynek láthatárán fellegek nem úsznak?!

Felvilágosult nemzetnél az eszmék évszázadokkal szokták megelőzni a cselekvényeket.

És mégis ezek a tények kútforrásai.

Az ész határoz: a kor csak végrehajt.

Hol az eszmék a tényeket meg nem előzik, ott minden mozgalom csak zűrzavart okoz.

De célhoz nem vezet.

Hiába küzdenek a hajósok a végtelen hullámokkal, hiába feszítik meg minden erejöket, ha nincs iránytűjök, mely nekik az éjszakot megmutatná.

Kétségbeesve fognak küzdeni gyors evezőikkel, vitorláikat szélnek eresztendik, és ismét behúzzák. Messze eleveznek, de nem tudnak partot találni, nem képesek magukat tájékozni, mert nincs iránytűjök.

Nemzetmozgalmakban iránytű az ész: csak az jelölheti ki a biztos utat.

Míg a nemzet kebelében az igazság eszméi meggyőződéssé nem érlelődtek, addig ez biztos irányban nem haladhat.

Az eszmeforradalom egy egész századdal megelőzte 1789-et.”

….........

„Egy-két ember a sötét századot nem képes újjáalakítni.

Ki bírna nappalt idézni elő, midőn a látkör sötét fellegekkel van beborítva?

Maga a nap is fáradtan, legyőzve hanyatlék ilyenkor nyugot felé; mert sugarai nem tudták szétostromolni a fekete felhőket…

S mégis találkoznak emberek, kik ily körülmények közt is fényt akarának árasztani a láthatárra.

Lámpájok fénye megtört ugyan a sötét fellegeken, de alakított egy ékes szivárványt az ég boltozatán.

S e szivárvány remény záloga egy szebb jövőnek.

Maga e szivárvány csakhamar el fog enyészni, de a hitrege szavaiként „elmondja a föld embereinek, hogy többé ily vízözön nem leend”.

S ezek a legnagyobb emberek, kik a közínség napjain sem estek kétségbe az emberiség jövője felől!”

 

 

 

Forrás: www.rubicon.hu www.hirmagazin.eu





 

Hymnus
A' Magyar nép zivataros századaiból

Isten, áld meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Őseinket felhozád
Karpat szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
'S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú 's kétség mellette,
Vérözön lábainál,
'S lángtenger felette.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
'S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
'S ah, szabadság nem virul
A' holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
'S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Szánd meg Isten a' Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbühödte már e' nép
A múltat 's jövendőt!

(Cseke, 1823. január 22.)





Január 6. - Vízkereszt

Vízkereszt ünnepét, amelyet eddig január 2. és 8. közti vasárnap tartottunk Magyarországon, pár éve január 6-án ünnepeljük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen a napon a hívek számára kötelező a szentmisén való részvétel.


Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.

Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; a szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.

www.katolikus.hu




„Semmiért sem hagytam volna ki ezt az egyedülálló és furcsa karácsonyt […] Kiszúrtam magamnak egy német tisztet, azt hiszem, hadnagy lehetett, és közöltem vele, hogy meg akarom szerezni a gombjait […] Kivittem a drótvágómat, és pár gyors nyisszantással levágtam néhányat belőlük, és eltettem a táskámba. Cserében otthagytam neki kettőt az enyémek közül […] Az utolsó, amit láttam, az volt, hogy az egyik géppuskásunk, aki civilben amatőr fodrász volt, az egyik könnyen kezelhető német természetellenesen hosszú haját vágta…”
(Bruce Bairnsfather angol humorista és karikaturista)

1914. december 25-én váratlanul elhallgattak a fegyverek az első világháború nyugati frontján, a lövészárkok lakói pedig karácsonyi dalok éneklésébe kezdtek, és előmásztak állásaikból, hogy a semleges zónában ajándékokat cseréljenek ellenségeikkel. Így esett az 1914. évi „karácsonyi fegyverszünet”, mely a háborúk történetében a lovagiasság és a humanitás egyik utolsó szép példája volt.

Bár többnyire II. Vilmosnak (ur. 1888-1918) szokás felróni azt az optimista kijelentést, miszerint győztes katonái a falevelek lehullásakor már ismét otthon lesznek, a valóságban a legtöbb uralkodó és államfő hasonló várakozással tekintett a háború elé, ami aztán sohasem teljesült. A németek az 1914 nyarán indított offenzíva során vereséget szenvedtek a Marne folyónál, később azonban az ellentámadásba lendülő franciák is elakadtak az Aisne völgyében, a tengerig tartó „versenyfutás” során pedig egyik fél sem tudott a másik háta mögé kerülni. Ennek következtében az ősz végére az Északi-tengertől egészen a svájci határig egy összefüggő frontvonal alakult ki, ahol a brit, francia és német hadosztályok a kockázatos rohamok helyett inkább a védekezésre rendezkedtek be, vagyis lövészárkokat ástak, drótakadályokat emeltek, és aknákat helyeztek el az ellenség távol tartására.

1914 decemberében úgy tűnt, hogy a front karácsonya olyan lesz, mint a világháború bármely másik napja, ugyanis XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a szemben álló katonai tömbök egyhangúan utasították el, a hadviselő országok nőegyletei által küldött levelek pedig szintén nem mozdították előre a béke ügyét. A legfelső katonai vezetők még december 24-én is ragaszkodtak a szigorú hadi fegyelem fenntartásához, a harcoló alakulatok azonban végül módot találtak az ünneplésre – és ráadásul ezt közösen tették.

A frontról küldött levelek később arról számoltak be, hogy nem sokkal éjfél után, 1914. december 25-e első óráiban a német katonák gyertyákat gyújtottak, karácsonyi dalokat kezdtek énekelni, sőt, egyes helyeken karácsonyfákat is állítottak, miközben jókívánságot kiabáltak át a velük szemben húzódó lövészárkokba. A briteket és franciákat meglepte ez a gesztus, ám hamarosan ők is csatlakoztak az énekhez, amikor pedig felkelt a nap, az addig ellenséges katonák előmásztak állásaikból, és félve bár, de megindultak a semleges zóna irányába.

Miután a frontharcosok meggyőződtek arról, hogy a másik oldal nem állított csapdát a számukra, bátran beszélgetésbe elegyedtek, és megajándékozták egymást: szivart, édességet, sonkát, kenyeret, gombokat és más apróságokat csereberéltek, közösen énekeltek, sőt, egyes helyeken még futballmeccset is szerveztek a semleges zóna területén. Ez az időszak ugyanakkor arra is alkalmas volt, hogy a lövészárkok közötti „senki földjéről” a katonák elszállítsák elesett bajtársaikat, és tisztességgel eltemessék őket. A „karácsonyi fegyverszünet” persze nem mindenhol sikerült egyformán: voltak frontszakaszok, ahol egyes szigorú tisztek parancsai nyomán ezek a napok is ugyanúgy teltek, mint a korábbiak, míg máshol a megegyezés csak a halottak végső nyugalomra helyezését engedélyezte.

Ezzel együtt a fegyverszünet időtartama sem bizonyult egységesnek: egyes helyeken csak december 25-ére vonatkozott, míg máshol akár újév napjáig is kitartott. Egy dolog viszont mégis közös volt ezekben a karácsonyi ünnepségekben, tudniillik, hogy a fegyvernyugvás és a frontbarátkozás teljesen spontán módon zajlott le, egy csipetnyi szeretetet és emberséget hozva az öt hónapja egymást gyilkoló katonák közé.

A frontkarácsony persze a felsőbb hadvezetés számára számos veszélyt tartogatott – mindenekelőtt azt, hogy az egymással barátkozó katonák nem lesznek hajlandóan visszatérni lövészárkaikba –, ezért a december 25-e utáni napokban a vezérkar mindent megtett a további hasonló esetek megakadályozására. Ezzel függött össze az is, hogy a lapok hosszú ideig hallgattak a karácsonyi fegyverszünetről, mígnem a New York Times december 31-i tudósítását követően – cenzúrázottan, természetesen – Európában is megemlékeztek a különleges eseményről. A karácsonyi barátkozás precedenst teremtett a fronton harcoló katonák számára, ugyanakkor pedig komoly kihívást támasztott a magasabb rangú vezetőknek, akik a jövőben szigorúan megtiltották az ellenféllel való kapcsolatfenntartást.

A tábornoki kar igyekezete szerencsére nem tudta teljesen kiirtani az emberséget a frontharcosokból, egyes alakulatok ugyanis a későbbi jeles napok alkalmával is igyekeztek fegyverszünettel ünnepelni: forrásaink vannak arról, hogy 1915 során húsvétkor, majd karácsonykor is akadtak frontszakaszok, ahol a felek ajándékokat cseréltek egymással, Szalonikiben pedig egy évvel az 1914-es események után még egy barátságos futballmeccset is lejátszottak. Mindazonáltal ez a nemes szokás egyre inkább elveszett az első világháború későbbi esztendőiben, ugyanis az elhúzódó harcok és az időközben feltalált halálosztó eszközök – a harci gázok, lángszórók és tankok bevetése – mindinkább kiölték az emberséget a szemben álló katonákból.




Szállást keres a Szent Család

 

A magyar nép körében legjobban elterjedt adventi ájtatosság. December 15-én este kezdjük. Minden kilenc család bokrot alkot, s esténként más és más családhoz viszik a templomban előzetesen megáldott Szent Család-képet, s előtte ájtatoskodnak. Az egyes családok tagjai a reájuk eső napon meggyónna-megáldoznak, vagy pedig a bokrok a befejező napon, december 23-án közösen végzik szentáldozásukat. Ha templomban végezzük, nem szervezünk bokrot, hanem minden résztvevő család megáldatja a Szent Család képét, s otthon helyezi a házi oltárkára, a végén szintén közös áldozással fejezik be az ájtatosságot a közösen mondott szentmisén.

 

Beköszöntő ének
(Dallam: "Ébredj ember...")

Szállást keres a Szent Család.
De senki sincs, ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja
Őt, ki égnek s földnek ura.

Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába"
Betlehemnek városába.

Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok a Kisdedet.
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi Király.

(A házbeliek éneklik:)

Ne sírj tovább, Szűz Mária,
Ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk,
Kis Jézuskát befogadjuk.

 

ELŐIMÁDKOZÓ (A családhoz):

Elhoztam hozzátok a Szent Család képét: A Szűzanyát méhének áldott gyümölcsével az Őr Jézussal és a Szűzanya jegyesét, Szent Józsefet. Áldásuk tér be a házba. Remélem, szívesen adtok nekik szállást.

 

HÁZBELIEK NEVÉBEN:

Üdvözlégy, Mária!
"Honnan van az, hogy az én Uramnak Anyja jön hozzám?"
Ó, de boldog vagyok, hogy a Szent Családot hajlékomban tisztelhetem és Nekik szállást adhatok!

(A képet mindketten megcsókolják.)

 

ELŐIMÁDKOZÓ (elmondja a felajánló imát):

Ó, Jézus, Mária, József!
Ó, Szent Család! Mély alázattal leborulunk előtted. Méltatlan voltunk teljes tudatában édes midnyájunkat kegyes oltalmadba helyezzük. Töredelmes szível megkérlelünk mind a saját, mind a mások bűneiért. Ó, Szent Család! Légy a mi örökös pártfogónk. Védj meg minket a bűntől és minden bajtól, hogy békességben és nyugalommal szolgáljunk Istennek.

Szentséges szűz és Isten Anyja, Mária, Jézus Krisztus értünk ontott vérére kérünk és könyörgünk hozzád, ó, jóságos Anyánk, fogadj minket híveid sorába és örökös szolgádnak. Állj mellettünk minden cselekedetünkben és szerezz kegyelmet, hogy gondolattal, szóval és tettel mindig úgy viselkedjünk, hogy sohase bántsuk meg se Szívedet, se szentséges Fiad Szívét. Emlékezzél meg rólunk és el ne hagyj halálunk óráján. Ámen.

Ó, Szent József, a Szent Család Isten választotta, hű gondviselője! Neked jutott az a szerencse, hogy a világ Megváltóját, Jézus Krisztust karodon hordoztad, szívedhez szorítottad és mint nevelő, gyermekedet arcod verejtékében tápláltad. Sok búbánatot és bajt szenvedtél Érte és Szűz Máriáért, de atyai szíved az öröm óráiban, a búbánat napjaiban is mindig megnyugodott Isten szent akaratában. Ó, Szent József, kérd az Istent, adja meg nekünk, hogy követhessük istenes életedet! Nyugodjunk meg Isten szent akaratában, és bajban, betegségben és szükségben soha el ne felejtsük, hogy akit Isten szeret, megfenyíti, és hogy bűneink miatt sokkal súlyosabb büntetést érdemlettünk. Ó, Szent József, légy velünk halálunk óráján. Ámen.

Édes Jézus! Gyermeki alázattal kérünk, hogy szereteted erejével, mely a menny legmagasabb trónjáról a betlehemi istállóba vonzott, a mi szívünket is vond magadhoz, hogy Veled a legbensőbben egyesülhessünk.
Engedd, hogy szegénységedben legalább úgy vegyünk részt, hogy semmihez se kössük lelkünket: legyünk lélekben szegények, szeressük a szegényeket, akiknek helyzetét Te születéseddel és életeddel megszentelted, és azt tekintsük a legfőbb és egyetlen kincsnek, ha Tégedet bírunk! Ó, jóságos Jézus, jöjjön el a Te országod! Ámen.

(Templomban csak innen kezdve mondjuk:)

 

ELŐIMÁDKOZÓ:

Isten, figyelmezz segítségemre.

 

MIND:

Uram, siess segedelmemre.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

E: Gyermeki hódolattal köszöntelek, Isten legkedvesebb Családja, minden keresztény család legszebb példaképe!

M. Jézus, Mária, József!

E: Téged szemelt ki öröktől a Szentháromság, hogy az isteni szándékok gyöngyének és koronájának, a teremtés fejének és királyának, a bűnbeesett emberiség Megváltójának otthona légy!

M: Jézus, Mária, József!

E: Benned ringott Üdvösségünk bölcsője, kelt fel szabadulásunk Napja s nevelkedett az Isten Fia.

M: Jézus, Mária, József!

E. Benned virágzott a szüzesség legtisztább lilioma, illatozott az alázat és engedelmesség erénye.

M: Jézus, Mária, József!

E: Legfőbb törvényed a szeretet, minden erény alapja és foglalta s a családi élet legerősebb köteléke.

M: Jézus, Mária, József!

E: Az atyai tekintély a fegyelmed, az anyai szeretet az erőd, Gyermeked a legnagyobb kincsed.

M: Jézus, Mária, József!

E: A munkás élet krisztusi értékelésének és a földi élet Istenre-irányításának eszményképe.

M: Jézus, Mária, József!

E: A szenvedésben és megpróbáltatásban is állhatatos Szent Család.

M: Jézus, Mária, József!

E: Isten iránt való szeretetből és bűneinkért való engesztelésből minden áldozatra kész Szent Család.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, vedd oltalmadba a keresztény családokat, s ápold bennük a családi élet erényeit:

M: Jézus, Mária, József!

E:Ó, Szent Család, segíts minden megpróbáltatásban bíznunk az isteni Gondviselésben.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, taníts meg Isten akaratában megnyugodva szenvednünk.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, neveld a keresztény házastársak hűségét, szeretetét és áldozatos lelkületét.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, termékenyítsd meg a szülők szeretetét, önts életkedvet a keresztény otthonokba és sugározd beléjük az Isten akaratát teljesítő lélek örömét.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, védd meg az ifjúságot az istentelenség és erkölcstelenség romboló szellemétől!

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, vigasztald meg az özvegyeket, gyámolítsd az árvákat!

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, építsd újra a szétdúlt magyar otthonokat.

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, gyűjtsd egybe családunk szétszóródott tagjait!

M: Jézus, Mária, József!

E: Ó, Szent Család, vezéreld haza fogságban sínylődő szeretteinket!

M: Jézus, Mária, József!

 

 

Ének

(Dallam. Áldozzunk hív keresztények..)

Köszöntjük a Szent Családot,
Mert megáldja a világot,
Szent Család, légy örömünk,
Jóban-bajban légy velünk.

Áldd meg minden ügyeinket
Békében óvd nemzetünket
Szent Család légy örömünk...

Családoknak ékessége
Áldj meg minket s hozzánk térj be:
Szent Család légy örömünk...

Jézus, Mária, Szent József,
Szent hitünkben tartsatok meg:
Szent Család légy örömünk...

Halálunknak szent óráján,
Hogy ne ártson majd a sátán,
Szent Család légy örömünk...

 

E: Üdvözlégy, Szent József, a Szent Család feje és őre, az Isten Anyjának szűzi jegyese, Jézus Krisztus nevelőatyja.

M: Vedd oltalmadba és hathatós pártfogásodban
a keresztény családok alapját,
az atyai tekintélyt,
s adj példás férfiakat,
katolikus szellemtől áthatott férjeket és apákat családjainknak!

E: Szent József, a Szent Család gondviselője és a kötelességteljesítés eszményképe!

M: Neveld családunkban a munka-szeretetet,
és esd ki számunkra minden napra
a becsületes munkával megszerzett kenyeret!

E: Szent József, Te annyi aggodalommal szolgáltad szeplőtelen Jegyesedet, a Boldogságos Szűzet, s védted isteni Neveltedet, Jézust, az Isten Fiát!

M: Oltalmazd családunkat minden viszontagságban,
óvd meg minden veszedelemtől,
minden testi és lelki bajtól!

E: Szent József, a betegek vigasztalója és orvosa!

M: Taníts keresztény türelemre, a betegségben,
s fordítsd üdvösségünkre szenvedéseinket.

E: Szent József, a szegénység kedvelője!

M: Ne engedj zúgolódnunk a nélkülözésben,
s őrizd meg lelkünk békéjét
a megpróbáltatás napjaiban.

E: Szent József, a haldoklók pártfogója!

M: Légy mellettünk életünk utolsó óráján,
segíts küzdenünk a gonosz lélek kísértései ellen,
s vezérelj az örök életre!

E: Szent József, neked annyi bánatot okozott az emberek részvétlensége, amikor Betlehemben szállást kerestél Jegyesednek és a testet öltött Istenfiának.

M: Fogadd szívünket Szent Családodnak szállásul,
éljen bennünk a Szent Család szelleme:
a Te tisztaságod,
bensőséges áhítattal tiszteljük Szűz Máriát,
és kövesük Jézust, a világ üdvözítőjét!

 

Ének

Áldunk, Isten jó szolgája,
Szent családnak hű sáfárja,
Kire Isten megváltásunk titkát bízta,
Mert a lelked igaz volt és szíved tiszta.

Őre voltál Máriának,
Tanúja szűz liljomának,
Kit kertedbe Isten plántált vigyázatra,
Hogy fakasszon drága bimbót áldozatja.

Betlehemnek jászolánál
A Kisdedre ráhajoltál,
Megmutattad pásztoroknak, királyoknak,
Kit fiaik mindörökké hinni fognak.

Bosszújától Heródesnek
Isten Fiát védelmezted,
Bújdosásban lelked retteg, tested fárad,
Hogy megtartsd őt a megváltó keresztfának.

Kit angyalok hűn szolgálnak,
Intésére készen állnak,
Isten Fia tenéked lett engedelmes,
Alázattal szavaidra ő figyelmez.

Két kezed munkája árán
Növekedett a Szent Bárány,
Műhelyedet verejtékkel megszentelte,
Ott készült a keresztfára áldott lelke.

S a keresztfán kit megváltottál,
Sok baj őrli e világot:
Ó, Szent József, Szent Családnak hű sáfárja,
Legyen gondod Jézusod szent Egyházára!

(Szent Vagy, Uram! 213sz.)

 

E: Üdvözlégy, Mária, Szent József szeplőtelen jegyese, Jézus Krisztus édesanyja!

M: Téged választott ki az Úr,
hogy anyja légy a világ Megváltójának,
s anyai szeretetedbe vedd Krisztus minden követőjét,
ápold bennünk a hitet
s térítsd meg a hitetleneket,
növeld bennünk az erényt
s térítsd meg a bűnösöket, erősíts a kísértésekben
és védelmezz a szenvedésekben!

E: Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes!

M: Üdvözlégy, Isten kegyelmének minden bűntől,
még az eredeti bűntől is
érintetlen gyermeke,
Isten szeplőtelen képmása,
a megváltásban Jézusnak társa
és a megváltás kegyelmeinek
mennyei kincstárnoka.
Esd ki nekünk Jézus kegyelmét,
védj a bűntől
s gyarapítsd bennünk a Szentlélek ajándékait.

E: Üdvözlégy Mária, az Úr teveled.

M: Ó, Szentháromság temploma,
Jézus Krisztus áldott édesanyja,
járj közben érettünk,
hogy a mi lelkünkben is lakást vegyen
az Atya, Fiú és Szentlélek,
soha ki ne űzze a bűn
Isten szent Fölségét lelkünkből
s el ne torzíthassa bennünk
Isten képmását.

E: Üdvözlégy, Mária, áldott vagy te az asszonyok között!

M: Boldognak hirdet Téged
minden nemzedék
legszentebb asszony,
a női nem dicsősége,
a szüzek, hitvesek és édesanyák
örök példaképe és erőssége.

E: Üdvözlégy, Mária, áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus!

M: Nincs Szívednek nagyobb vágya,
mint hogy minden szív Jézust szeresse,
minden ember Jézust kövesse,
s minden lélekben,
családban,
közösségben
és nemzetben,
hivatásban és állásban,
korban és nemzedékben
Jézus győzedelmeskedjék,
Jézus uralkodjék
és Jézus parancsoljon.

E: Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja!

M: Úrnőnknek,
Boldogasszonyunknak
és Anyánknak vallunk,
legnagyobb dicsőségünk és vigaszunk,
hogy szolgáid,
tisztelőid
és gyermekeid lehetünk.
Oltalmad alá folyamodunk, Istennek szent Anyja,
ne vesd meg könyörgésünket szükségünk idején,
hanem oltalmazz minket minden veszedelemtől,
mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz,
mi Asszonyunk,
mi közbenjárónk,
mi szószólónk.
Engeszteld meg nekünk Fiadat,
ajánl minket Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak.

E: Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most!

M: Ne vess meg bűneink miatt:
eszközöld ki nekünk a megtérés kegyelmét, hogy igaz lélekkel szegődjünk Isten szolgálatára, s teljes szívvel szeressük Istent és Istenért minden felebarátunkat, barátunkat és ellenségünket!

E: Imádkozzál érettünk halálunk óráján!

M: Vezess isteni Fiad színe elé, s mutass be minket mint pártfogoltjaidat, és gyermekeidet. Amen.

 

Ének

Szűz Mária ádventi antifónája

Üdvözítőnk Édesanyja,
Mennyeknek megnyílt kapuja
Tengerjárók szép csillaga,
Boldogságos Szűz Mária!

Légy segítség hű népednek,
Az elesett bűnösöknek,
Ki szülője Istenednek,
Anyja lettél Teremtődnek.

Mert angyali köszöntésre
Rádszállott az Úr Szentlelke.
Ekkor lett az örök Ige
Szűz méhednek szűz gyümölcse.

Azért, Édes Istenanyja,
Légy bűnösök szószólója,
Botló lábunk támasztója,
Üdvösségünk nyílt kapuja.

Adjunk hálát az Istennek,
Atya, Fiú, Szentléleknek,
Három személy Felségének,
Egy mivoltú Istenségnek.

 

TEMPLOMBAN:

(A pap kiveszi a szentségházból az Oltáriszentséget.)
E: Üdvözlégy, örökké áldott légy, legméltóságosabb Oltáriszentség!

M: Isten és ember,
Krisztus Jézus,
minden áldás élő kútfeje,
a menny és föld Ura, Istene!
Mint az angyalok odafenn az egekben,
úgy imádlak az Oltáriszentségben.
Én is méltatlan teremtményed,
leborulva imádom szent Fölségedet,
és teljes szívemből hálát adok Neked,
hogy te,
mennyei Fölség,
lelkünk eledelére
önmagadat adtad az Oltáriszentségben.
Kérlek, Uram,
ne vegyelek soha ítéletemre,
hanem az üdvösség e szentsége
nekem is váljék üdvömre.

E: Uram, Jézus, akit oly részvétlenség fogadott Dávid városában, Betlehemben.

M: Fogadd el szívemet,
s végy benne szállást.
Növeld bennem a hitet szentségi jelenléted iránt,
hogy a kenyér és bor színében
imádhassalak,
áldhassalak
és szerethesselek,
mint Uramat és Istenemet!

E: Uram, Jézus, te a Szent Család szemefénye és legféltettebb kincse, Szent József és Szűz Mária áhítatának és gondviselő szolgálatának központja!

M: Légy királya a mi családunknak is,
szállj meg nálunk,
szenteld meg otthonunkat,
hozz közénk szeretetet és egyetértést,
béketűrést és fegyelmet,
boldogságot
és áldozatra kész szellemet.

E: Uram, Jézus, ki Betlehemben szegényes istállóban születni nem átallottál.

M: Taníts meg,
miként kell a mennyeieket
a földiek elé helyeznünk,
miden viszontagságban
Isten szándékát keresnünk
s mindenkor
Isten akaratában megnyugodjunk.

E: Uram, Jézus, ki Názáretben a világ szeme elől 30 esztendeig elrejtve éltél.

M: Te vagya mi családunknak is rejtett kincse:
szegénységünkben gazdagságunk,
szenvedéseinkben erősségünk,
betegségeinkben orvosunk,
bánatunkban vigaszunk,
küzdelmeinkben pajzsunk,
megaláztatásunkban dicsőségünk,
elszakítottságunkban kötelékünk,
földi és örök életünkben üdvösségünk!

 

TEMPLOMBAN

Szent vagy, Uram...
Áldás.

(Ha időnk engedi, mondjuk el a Jézus Neve, vagy Szűz Mária lorettói, vagy Szent József litániáját.)

A litánia után elimádkozunk egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget a Szent Családot befogadó ház élő és elhunyt tagjaiért.

 

Estéli ének

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk őrangyalát,
Terjessze ránk szent áldását.
Köszöntsük a Szűz Máriát.

Köszöntsük a Szűz Máriát,
Vele együtt ő szent Fiát.
Jézus, Mária szent neve
Legyen nekünk örömünkre.

Íme, eltűnt a fényes nap.
Felkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
Nem vagyok még az útra kész.

Íme, sötétben maradok.
Jöjjetek, élő csillagok,
Ragyogjatok, élő tüzek,
Dicsőült mennyei szentek.

Te is, őrző, szent angyalom,
Dalold tovább csöndes dalom,
Míg a testem nyugasztalom,
Légy mellettem oltalmazóm.

Búcsúzó ima

 

ELŐIMÁDKOZÓ:


Elbúcsúzunk tőled, Szentcsalád! Fáj, hogy nem tudtunk úgy megtisztelni, mint ahogy szerettünk volna.
Szívünk templomából azonban már többé el nem bocsátunk. Maradj nálunk egész életünkben.
Búcsúzásul add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy tiszteleted kösse össze a keresztény családokat: a férjek feleségükben, ő, Szűz Mária, téged tiszteljenek: a feleségek férjükben Szent Józsefet szeressék, becsüljék. Legyen szent és sérthetetlen a házasság szentsége. A keresztény családok Istenáldásának tekintsék a gyermeket: féltő gonddal, legdrágább kincsükként, isteni félelemben neveljék őket. A gyermekek szüleikben Isten helyettesét tiszteljék és szeressék, nekik mindenben engedelmeskedjenek!

Jézus, Mária, József! Nektek ajánljuk szívünket és lelkünket! Jézus, Mária, József! Álljatok mellettünk halálunk óráján! Jézus, Mária, József! Veletek nyugodjunk békében. Ámen.

 

Búcsúzó ének

(Dallam: Mennyből az angyal...)

Ó Jézus,Jézus, ó kegyes Jézus
légy velünk,
Könyörgünk Néked, szent békességed
add nekünk.

Ha a bűn éget, ha ver az élet,
vihara
Csillagunk éjben, segíts a vészben,
Mária.

Mária őre, hű kísérője,.
Szent József,
A beteg ágynál és a végórán
védelmezz.

Ha erőnk nincsen, példátok intsen,Szentcsalád!


Ha szívünk tiszta, megnyílik majd a
mennyország.

 

 




Szent Család ünnepén, karácsony utáni vasárnapon Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotta Szent Családot ünnepli a katolikus egyház, példaként állítva a mai családok elé.

Története

Az ünnepet a 17. században kezdték megtartani. A Szent Család különös tisztelete először Kanadában terjedt el. Az ünnep elterjesztését XIII. Leó pápa 1893-ban kezdeményezte azért, hogy megerősítse a 19. század végére a nyugati világban meggyengült családeszményt. XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését.

A Szent Család ünnepének időpontját XI. Piusz pápa a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette. 1969 óta tartják a karácsony nyolcadába eső vasárnapon.

1994-ben tartotta a katolikus egyház a Családok Nemzetközi Évét, mely 1993. december 26-án, Szent Család vasárnapján kezdődött.

 

"Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”
Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt."




Szentek és boldogok

Daloló természet
Templomi öltözködés
Szent László halála
Mesék Szent László királyról
A magyar költészet napja
A Magyar Katolikus Egyház és 1848
Brassai Sámuel és a muzsika
Mindenki
Legendák - Geszterédi aranyszablya
Legendák - gémeskutak
Magyar kultúra napja
Vízkereszt
Mária ábrázolások
20 éves a Szent István Templom
A költészet világnapja - március 21.
Kereszténység
Bach Karácsonyi oratórium
Erdélyi zene története
Ave beate rex Stephane
Kodály Zoltán - Adventi ének
Mikszáth Kálmán Vörösmarthy
Hamvas Béla Őskori és újkori kultúra
Pietro Bembo
Keresztség
Lányi Viktor - Turandot az Operaházban
Csáth Géza - Puccini
Liszt - Krisztus oratórium
J.S.Bach - Karácsonyi oratórium
A középkori magyar egyházi zene
Michelangelo
Jókai Mór: A magyar nemzet története
Vikár Béla
Pernye
Kodály a magyar népdalról
Tharnóczy Szabolcs: A keresztény kultúra
Erény
Zenetörténet_magyar középkor
Aurelianus Reomensis
Tisza
Domonkosok
Zsoltáréneklés
Makkosmária
Krammer Teréz
Keresztény egységteremtés
Robert Schumann
Ocskay Kornél
Zenei nevelés
Titsek Piroska
Rajeczky Benjamin
Pannon reneszánsz
Pauliné Markovits Ilka
Ney Dávid
Vigadó
A vallás, a zene és a spiritualitás
Ferenc pápa üzenete
Németh Mária
Nádainé
Angyali üdvözlet
Ferenc pápa
Claudio Abbado
Korál
Bach
BWV
Szent Margit
Isteni Ige Társasága
Árpád-házi Szent László király
A II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulója
Márton Áron
Órigenész Adamantiosz
Geyer Stefi
Sebeők Sára
Heltay László karnagy
Ifj. Ábrányi Emil
Az úrnapi körmenet
A Ferences rend magyarországi története
Mi a gregorián?
Rajeczky Benjamin
Slachta Margit
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ
Ki a fiatal?
Szent Ferenc
Jézus és a kereszt
Bécsi fiúkórus
A reneszánsz zene
Tranzitus
László Gyula rajza
Szent István király példája
Fatimai jelenések
A magyar lélek hangja
Húsvéti szimbólumok
Petőfi Gödöllőn
Az utolsó levél
Görgei - gazdátlan levelek
X. Pius pápa: Motu pro Prium
Kozma Lajos emlékév
Október 6. - az aradi vértanúk emléknapja
A magyar lélek hangja
107 év után került elő Dénes Valéria festőnő képe
Apponyi Albert beszéde
Könözsi László - Mise
III. Béla
Kálmán király (könyves)
Hova temetkeztek királyaink?
A szenzációs bugaci lelet
III. Richárd
Nagyböjt
Krisztogram
Szent István király I. törvénye
Arany János a zeneszező
Batthyány misekönyv
Chopin levél
Szeptember 30. - a népmese napja
Leopold Mozart
Salieri
Constanza
Mozart felesége
Mozart és Magyarország
Mennyit keresett?
Mozart zenéje
Élet a középkorban
A lovagi kultúra
Szent Roland
Roland ének
Advent
Rorate
Kotyolás
Karácsony
Szállást keres a Szent család
Gárdonyi és a zene
Orgona
Az orgona és Magyarország
Bogányi-zongora
Rohonci kódex
Magyar Állami Operaház
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Hét szabad művészet
Liszt Ferenc utazik
Palestrína stílus
A Vezúv kitörése
Orlando di Lasso - Psalmi
fortepiano-billentyűs hangszer
Görgei Artúr nevének írása
Görgei áruló!...Soha
Hermann Róbert történész Görgei Artúrról
Móricz Zsigmond - Görgei
Visegrád, az öregedő Görgei menedékhelye
Görgei Artúr temetése
Petőfi és a gasztronómia
Kossuth-kifli
Tapsolás a hangversenyen
Úrnapja
Szent István halála
Hova üljünk egy koncertteremben?
Milyen hangszerek ezek?
Negyven éve érkezett haza a Szent Korona
Hadik ház
Globális felmelegedés
Mednyánszky Berta
Márciusi ifjak - Vasvári Pál
Kossuth és Görgei megítélése - bűnbakkeresés
Az Isteni Irgalmasság Vasárnapja
Pünkösd
Miért 88 billentyű van a zongorán?
Miért f-alakú a hegedű hangrése
Szegények világnapja
I. Világháború vége - november 11.
Magyar nyelv napja
Szent család vasárnapja
150 éves a Bécsi Operaház
A zene ünnepe
Diákónus
Szent Márton-dóm, Pozsony
Mohácsi csata - 1526. augusztus 29.
Szigetvár ostroma - 1566. augusztus 6 - szeptember 7.
A zene világnapja - október 1.
November 4. - nemzeti gyásznap
1914. december 25. - tűzszünet a fronton
Beethoven emlékév
Lourdes-i jelenés
Nagyhét
Nándorfehérvár
Híres fák
Az aradi vértanúk utolsó mondatai
Október 16 - A kenyér világnapja
Guadalupei Szűzanya
Szent Balázs - február 3.
Boldog Özséb - január 20.
Don Bosco - augusztus 16.
Szent Bálint - február 14.
Szent Mátyás apostol - február 24.
Szent Kázmér - március 4.
Szent Patrik - március 17.
Szent József - március 19.
Szent Turibiusz - március 23.
Szent I. Márton pápa - április 13.
Szent Efrém - június 9.
Munkás Szent József - május 1.
Boldog Scheffler János püspök és vértanú
Boldog Gizella - május 7.
Szent Rita - május 22.
Szent Romuáld apát - június 19.
Szent László - június 27.
Szent Piroska - augusztus 13.
Goretti Szent Mária szűz és vértanú - július 6.
Szent Anna - július 26.
Assisi Szent Klára - augusztus 11.
Szent István - augusztus 20.
Szent Lajos - augusztus 25.
Kalkuttai Szent Teréz - szeptember 4.
Szent Kozma és Damján - szeptember 26.
Szent Mihály - szeptember 29.
Avilai Nagy Szent Teréz - október 15.
Szent Hedvig - október 16.
Szent Simon és Tádé - október 28.
Árpádházi Szent Erzsébet - november 17.
Szent Katalin - november 25.
Szent Miklós - december 6.
Szent Viktória
Szent család - december
Oszlopos Szent Simeon - január 5.
Árpádházi Szent Margit - január 18.
Szent Pál megtérése - január 25.
Szalézi Szent Ferenc - január 24.
Szent Cirill és Metód - február 14.
Damjáni Szent Péter - február 21.
Szent Kunigunda - március 3.
Szent Perpetua és Szent Felicitas - március 7.
Svéd Szent Katalin - március 24.
Paolai Szent Ferenc - április 2.
Mór Szent Benedek - április 4.
Soubirous Szent Bernadett - április 16.
Szent Márk - április 25.
Nepomuki Szent János - május 16.
Boldog Apor Vilmos - május 23.
Árpádházi Boldog Jolán - június 15.
Keresztelő Szent János - június 24.
Szent X. Pius pápa - augusztus 21.
Szent Ágoston - augusztus 28.
Szent Máté evangélista - szeptember 21.
Szent Jeromos - szeptember 30.
Assisi Szent Ferenc - október 4.
Szent Imre - november 5.
Toursi Szent Márton - november 11.
Xavéri Szent Ferenc - december 3.
Szent István diákónus - december 26.
Nursiai Szent Benedek - július 11.
Árpád-házi Szent Kinga - július 24.
Becket Szent Tamás - december 29.
Vianney Szent János - augusztus 4.
Szent András - november 30.
Virágének
Verbunk
Arany - A toronyban
Barokk zene
Viziorgona
Kindersynphonie
Salieri
Mozart - Requiem
Mozart - D-moll zongoraverseny
Figaró házassága
Laudate dominum
Mozart - Gyászzene
Mozart- Varázsfuvola
Mozart - Jupiter szimfónia
Mozart - D-dúr Serenata
Mozart - A-dúr klarinét kvintett
A-dúr hegedűverseny
Mozart C- dúr versenymű
Mozart - Figaró házassága (Rózsaária)
Gluck - Orfeus
Iphigenia Aulisban
Rinaldo és Armida
Gluck Paris és Helena
Rorate Caeli
Oratórium
Liszt - Bach fantázia és fúga
Fel nagy örömre
Turandot
Schubert - Hat Heine dal
Bach - János passió
Mátyás kora
Scarlatti Sonata
Monteverdi
Mozart zongoraverseny
Joseph Haydn String Quartet op.76.
Bartók Bolyongás
Ave rex antifóna
katonadalok
Liszt
Haydn-Megváltó
Bach és gyermekei
Gesualdo
Erdélyi udvar zenéje
Kodály Zoltán
Henri Tomasi: Messe de la Nativité
Palestrina Missa Papae
Chopin: Asz-dúr hősi polonéz
Liszt Ferenc: Les Preludes
Rózsavölgyi Márk: Az első magyar tánczene
Zöldike - madárhang
Beethoven - C-moll zongorahármas op. 1.
de Lully - Atys
Dohnányi - Zrínyi nyitány
Az erdő hangjai
Bartók - 20 népdal
Jódli zene Tirolból
Richard Strauss - Zarathustra
Kocsis Zoltán emlékére
Debussy - Szonáta fuvolára
Kodály Zoltán - Nyári este
Mozart: A-dúr szonáta K. 331.
Liszt Ferenc: Amit a helyen hallani
Arany daloskönyve
Kónya Sándor
Bach - Jesu, meine Freude
Liszt Ferenc: Funerailles
Fülemüle ének
Johann Strauss: Radetzky-induló
Egressy Béni: Klapka induló
Katonadalok
Gregorio Allegri: Miserere mei, Deus
Mozart: Miserere
Sárgarigó
Virágénekek a 16-18. századból
Öt latin himnusz
A fényes nap immár elnyugodott
Magyar hazánk, te jó anya
Kodály Zoltán -Karácsonyi pásztortánc
Karácsonyi angyalok
Bárdos Lajos
Alleluia
J. S. Bach: H-moll mise BWV 232
Liszt Ferenc - Erdőzsongás
Kossuth toborzó nóta
Kossuth Lajos verbunkja
Fel-fel vitézek
Vajda János - Alleluja
Amadinda
Bartók Béla - 1. hegedűverseny
Mozart/Verdi - Requiem
Ecce carissimi
Bach - Máté passió
MÜPA koncertek
Éneklő állatok - Bellini
8 magyar opera
Kodály Esti dal
Surrexit Christus